A labdarúgás jövője nagymértékben függ az utánpótlás nevelésétől, amely a legfontosabb alapokat biztosít a fiatal tehetségek számára. Járva-kelve tapasztalom, hogy a falvakban gyakran hiányoznak a megfelelő játszóterek, vagy ha vannak is, azokat elhanyagolják, így alkalmatlanok a labdarúgásra. Véleményem szerint az utánpótlás nevelése nem csupán a formális edzéseken kezdődik. A legtöbb gyermek már akkor elkezd labdát rúgni, amikor először megtanul járni.
Sajnálatos módon napjainkban egyre inkább háttérbe szorul a hagyományos játék. A szülők sok esetben elektromos kisautókat vásárolnak gyermekeiknek, és ha véletlenül a labda közelébe kerülnek, óva intik őket a sérülésektől, így a természetes játékidő jelentősen csökken. Bár egyes óvodákban már szerveznek labdarúgó edzéseket, elég gyakori, hogy nem a foci áll a középpontban.
Nagyszerű kezdeményezés volt a Bozsik-program, amely keretein belül szakszerű edzéseket és tornákat szerveztek. A gyermekek lelkesedése az ilyen programok iránt vitathatatlan, azonban ahogy a program népszerűsége nőtt, úgy különböző problémák is felszínre kerültek. A csapatokat már nem mindig képzett edzők irányították, és a versenyszellem mellett megjelentek a külsőségek, mint például, a megfelelő felszerelés iránti versengés is. Elkeserítő látni, hogy sokan lemorzsolódtak, mert nem tudták megvásárolni a legjobb minőségű öltözékeket.
Továbbá, a korhatár kérdése is komoly problémát jelent. Amikor egy fiatal játékos eléri a 14. életévét, sok esetben találkozik azzal a nehézséggel, hogy már nincs olyan klub vagy egyesület, ahová csatlakozhatna, amelyben korosztályához hasonlóan folytathatná sportolói pályafutását.
A helyzet javítása érdekében elengedhetetlen, hogy a közösségek és a helyi önkormányzatok támogassák a fiatal sportolókat, biztonságos és alkalmas játéktér kialakításával, valamint az utánpótlás nevelésének erősítésével. A következő generációk tehetségei a modern sport jövőjét formálják, és ezért felelősséggel tartozunk irántuk.
